Közzétéve 2018.09.13. · Kategória Sajtószoba
” Egy pálya útja véget ér.
A gyorsvonat megáll, s a búcsúzó útitárs más vonatra száll.
Az idő kerekét megállítani nem lehet,
amilyen hosszú volt az út, annyi szépet rejt a múlt!”
(Bódi Irén: Az idő vonatán)

Az intézményeknél dolgozó Neptun üzemeltetők ugyan nem az SDA alkalmazottai, mégis nagyon szoros munkatársi kapcsolatban állunk velük. Ők azok a személyek, akikkel „közösen írjuk” a Neptun történetét, akik mindennapi részesei munkánknak. Grózné Zasztowt Aldona Joanna szinte a kezdetektől egészen nyugdíjba vonulásáig gondoskodott sikeresen arról, hogy a dolgozók megtanulják a szoftver használatát és a program problémamentesen működjön a Kodolányi János Egyetemen.

 

Joanna 1979-ben költözött hazánkba Lengyelországból. Több helyen is dolgozott mielőtt 96-ban lehorgonyzott a Kodolányin és egészen a nyugdíjba vonulásáig ő volt az intézmény mindent tudó Neptunosa, akihez a szoftverrel kapcsolatos kérdéseikkel, kéréseikkel fordulhattak a dolgozók.
Fontosnak tartottuk, hogy 16 év közös munka után mi is elköszönjünk tőle. Nem is lehetett volna alkalmasabb időpont erre, mint az áprilisi Neptun konferencia, az utolsó olyan rendezvény, amin személyesen találkoztunk.

 

Ebből az alkalomból kérdeztük őt az együtt töltött időszak emlékezetes pillanatairól. Három unokás nagymamához illően készséggel mesélt a múltról, Neptunos pályafutásának főbb állomásairól:
„1999-ben novemberben indult nálunk a Neptun. Először Tóth Zsuzsanna volt a “neptunos”. Én ebben az időben az informatika osztályon voltam alkalmazásban. Mivel rengeteg adatot be kellet rögzíteni Zsuzsa segítséget kért akkori főnökömtől, aki “kölcsön” adott engem erre az időszakra. 2000 tavasszal már hivatalosan áthelyeztek a Neptun csoporthoz. Cséfalvay Klári, a tanulmányi rendszer létrehozója gyermekeivel, Zsazsával és Klárával együtt, akik jelenleg is az SDA terméktámogatási csapatát erősítik, rendszeresen járt hozzánk Székesfehérvárra. Nem egyszer több napot töltött a KJF-en. Rengeteget dolgozott, hiába kértünk neki szobát, amikor elfáradt a széken aludt. Hihetetlen munkabírása volt a Klárinak pedig ebben az időben már nem volt fiatalka. Mindig is csodáltam érte. Ö volt a példaképem és emiatt nagyon örültem, amikor a róla készült cikket olvastam. A lányok, Klára és Zsazsa már fiatalasszonyok voltak, szintén ekkor tanulták a rendszer használatát. Ebben az időben ritkán mentem haza négy órakor. Általában 6-ig, 7-ig bent voltunk, de imádtam csinálni és nagyon jól éreztem magam. Tóth Zsuzsival, Klárival és a lányokkal ment a munka. De nem csak ők jöttek hozzánk, hanem mi is mentünk oktatásra az SDA-hoz. Kezdetben a BME V1 épület könyvtárszobájában voltak a verzió frissítésekről tájékoztatók, illetve a nagyobb változások bemutatása (Neptun2R), mivel kevés Intézmény használta a rendszert. Amikor kinőtte a helyiséget a rendezvény, akkor a BME A épületében, illetve a BME Professzorok házában voltak a rendszeres bemutatók. Gesztori néven futottak ezek, majd a későbbi tanfolyamokat is a BME-n tartották. Az intézmények elkezdtek egymással kommunikálni, információkat, tapasztalatokat megosztani. Én például a Veszprémi Egyetemmel és a  Nyugat-Magyarországi Egyetemmel tartottam a kapcsolatot. A Kodolányin belépési, elérési problémák nem igen voltak, mert magánintézményként alá tudtunk tenni elegendő „vasat”, és amikor nagy hallgatói létszám volt szakterületenként, évfolyamonként, munkarendenként eltolt tárgyjelentkezést csináltunk, így nem terheltük túl a szervereket. Nehezebb falat volt a KJF-en dolgozó kollégák, főképpen oktatók tanítása. Valahogy úgy alakult, hogy az oktatás az én feladatom lett. 2006 volt a nagy verzió csere. Rengeteg munka volt. Ebben az időben már Horváth Szabolccsal dolgoztunk ketten. Zsazsa volt az az ember, aki az egészben segített. Ismét bent voltunk éjjel nappal. Nekem elsősorban ez a három nő (Cséfalvay Klára és lányai) jelenti “AZ SDA”-t, mert velük dolgoztam a legtöbbet, de a többi kolléga is mindig maximálisan segítőkész volt. Mind végig tudtam rájuk számítani, ha valami gond volt.

 

Sokat jelentett az is, hogy pár évvel ezelőtt Szabolcs távozása után új kollégám, Bisztricz Csaba betanításában sem maradtam egyedül. Együtt jártunk az SDA-hoz oktatásra, így még én is tanultam új dolgokat. Problémák mindig voltak, pláne az elején, de segítség nélkül soha nem maradtunk. Az eleje, az első évek teljesen családias hangulatban teltek el. Több volt a munka, de mivel kevesebb intézmény volt, több volt a személyes kontaktus, amit én nagyon szerettem.  Örülök, hogy volt alkalmam megismerni ezt az időszakot és a későbbi bővülést, fejlődést is. Ezzel a tudattal talán könnyebb volt nyugdíjba menni.”
img_20180412_121144

 

Az SDA nevében sok szeretettel búcsúzunk ezúton is, kívánunk még hosszú boldog és tartalmas nyugdíjas éveket!